Ködös reggel. A lámpák sárga fényét holdudvar veszi körbe. Amúgy minden tejfölös párában fürdik. Nem sok minden látszik, a távolabbi tárgyak sejtelmesen belevesznek a sötétség és a köd keverékébe.
Fülembe kellemes zene kúszik észrevétlen az mp3 lejátszóból.
A buszon talán a megszokottnál is álmosabb tekintetű emberek. Csak a busz ámokfutása a szokásos. Nincs értelme az ablakon kifele lesegetni, mert mindent eltakar a tejfehér köd. Ettől függetlenül jó a hangulatom.
Mindenhonnan Gergényi folyik. Még a végén szobrot emelnek neki. Broáf. Mekkora egy színház ez az egész. Mint a legnagyobb által kért falazós bizalmi szavazás. Ezek mind egyformák. Nem is dühítem magam.
Hogy mi visz rá egy embert arra, hogy egymás után négyszer is ugyanazon ügyben küldje el ugyanazt a mailt? Jah, biztos remegett a keze az egéren.
A munka a szokásos. Megy. Nem mindig örömteli és sikerélményt nyújtó. Ez van. Kell ilyen is .
Letelt. Tipli haza. A könyv is végét járja a Palmon. Keresnem kell egy újat és feltölteni rá.
Gyerek rákapott a focira. Lány. Diplomatát játszik a telefonban. Időhúzás az időnyerésért. Nyert. Gyerek még, had játszon. Az idő is jó.
Hazaért. Asszony is számlával a kezében. Íjjj 18.000 villanyszámla! Ez gáz. 10 szokott lenni. De legalább alapot ad egy veszekedésre. Asszony szerint. Kezd nagyon elegem lenni ebből. Az árakból is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése