Mindig tetszettek, vonzottak a régi épületek. Sokszor megfordult a fejemben - makettek építésével sokat foglalkoztam - pár nekem tetsző épület makettjét, ha lesz rá időm, elkészítem. El is kezdtem túrni a netet, milyen módszerekkel szoktak ilyen jellegű maketteket készíteni. Több féle megoldással találkoztam. Vannak, akik papïrból készítenek épület maketteket - ezen belül is többféle technika van - és akik szinte diorámaszerűen, vagy valódi diorámába készítenek ilyen épület maketteket. Ez utóbbi esetben vegyes az alkalmazott anyagok listája. Van, ahol a falakat gipszből öntik, majd a felületet eszközökkel faragják, használnak fát például a tetőszerkezetekhez, de olyan is akad, aki még a tetőcserepeket is egyenként agyagból elkészíti, majd kiégeti.
Olyan megoldást kerestem, a papíron kívül (erről a megoldásról majd egy külön bejegyzésben írok), amely nem jár túl nagy kosszal, mert ha nincs műhelyed, modellező "bűnbarlangod", akkor ezek az építési módok nem szerencsések.
Így találtam rá az úgynevezett foam technikára, amelyben az építéshez XPS-t és a habszivacsok különböző változatait használják. Ezeket az anyagokat szikével, késsel és elektromosan felhevített huzallal, sztirolvágóval vágják.
Körbenéztem a piacon, asztali változatban milyen sztirolvágót lehet kapni. Modellezésem során kedvenc kis készülékeim voltak (és vannak) a Proxxon márkából. Találtam is tőlük egy ilyen készüléket, de elég borsos ára volt. Megnéztem róla pár YouTube videót, meg letöltöttem pár fényképet és eldöntöttem, hogy elkészîtem magamnak a töredék árból.
Még egy főkapcsolót szereltem az eszközbe. Huzalnak az e-cigisek körében is használt izzószálat fűztem a szerkezetbe, mert igaz drágább, viszont nagyobb az erőssége nagy hőleadás közben is, mint a sztirolvágóknál használt cekásznak.
Összességében nem volt egy időigényes feladat az elkészítése. Ha az anyagiakat nézem, a megvásárolt táp, feszültségszabályozó és kapcsoló összesen nyolcezer forintba fájt. Az eredeti készülék 50-60 ezer forintba kerül, tehát töredék árból készült el a vágó készülék.
Hogy hogyan működik? A huzal ellenállásként szerepel az áramkörben. Amikor áram fut végig rajta, a feszültség mértéke szerint felhevül. A felhevült, forró huzal vágja a nikecellt, XPS-t és a többi habosított műanyagot. A feszültségszabályozó azért jó, mert a különböző habosított műanyagokhoz eltérő hőmérsékletű huzal kell a szép vágás eléréséhez. Iderakok még egy videót az első vágási próbáról.
Így találtam rá az úgynevezett foam technikára, amelyben az építéshez XPS-t és a habszivacsok különböző változatait használják. Ezeket az anyagokat szikével, késsel és elektromosan felhevített huzallal, sztirolvágóval vágják.
Körbenéztem a piacon, asztali változatban milyen sztirolvágót lehet kapni. Modellezésem során kedvenc kis készülékeim voltak (és vannak) a Proxxon márkából. Találtam is tőlük egy ilyen készüléket, de elég borsos ára volt. Megnéztem róla pár YouTube videót, meg letöltöttem pár fényképet és eldöntöttem, hogy elkészîtem magamnak a töredék árból.
Az eredeti Proxxon 115/E.
A méreteket és a kialakítást a fenti Proxxon gépről vettem. A netről rendeltem egy 12V-os feszültségszabályozót és egy 12V-os tápot. A többi hozzávaló faanyag, vezeték, a vágó fém részéhez használt anyag a padláson hevert. A készülék asztal részét kivágtam, összeillesztettem, csavarokkal összefogattam.
Az izzószálat tartó fém konzolt elkészítettem, majd felszerelve az asztalszerkezetre, kimértem az asztalon a furat helyét, ahol az izzószál át fog futni. A furat kialakításánál arra kellett ügyelni, hogy az izzószálat tartó fém konzol oldalra eldönthető, hogy bizonyos szögekben is lehessen vele sztirolt vágni. Ezért a furat inkább egy kicsit elnyújtottabb lett a vágóasztal rövidebb oldalaival párhuzamban. A furatot elkészítve az asztal lapjából egy kis felső részt kimartam, majd oda egy fém lapot süllyesztettem be, az asztal síkjához illeszkedően, természetesen az izzószálnak szükséges furattal ellátva.
Elkészítettem a vezetékelést és beszereltem a feszültségszabályozót, valamint a tápot. Mivel az eredeti verziónál az izzószálat a hajlított kar feszíti, az én változatomnál pedig derékszögű kar lett kialakítva, így gondoskodnom kellett az izzószál feszítéséről. Ezt az asztal alatti izzószál fogadórészen egy rugós-csavaros előfeszítő megoldással oldottam meg.
Az asztal lapjába felsőmaróval két vezető vájatot martam, hogy az anyagok vezetéséhez szükséges kiegészítő elemeket mozgatható módon, szükség esetén fixre rögzítve is könnyen tudjam használni.
Elkészítettem a vezetékelést és beszereltem a feszültségszabályozót, valamint a tápot. Mivel az eredeti verziónál az izzószálat a hajlított kar feszíti, az én változatomnál pedig derékszögű kar lett kialakítva, így gondoskodnom kellett az izzószál feszítéséről. Ezt az asztal alatti izzószál fogadórészen egy rugós-csavaros előfeszítő megoldással oldottam meg.
Az asztal lapjába felsőmaróval két vezető vájatot martam, hogy az anyagok vezetéséhez szükséges kiegészítő elemeket mozgatható módon, szükség esetén fixre rögzítve is könnyen tudjam használni.
Még egy főkapcsolót szereltem az eszközbe. Huzalnak az e-cigisek körében is használt izzószálat fűztem a szerkezetbe, mert igaz drágább, viszont nagyobb az erőssége nagy hőleadás közben is, mint a sztirolvágóknál használt cekásznak.
Összességében nem volt egy időigényes feladat az elkészítése. Ha az anyagiakat nézem, a megvásárolt táp, feszültségszabályozó és kapcsoló összesen nyolcezer forintba fájt. Az eredeti készülék 50-60 ezer forintba kerül, tehát töredék árból készült el a vágó készülék.
Hogy hogyan működik? A huzal ellenállásként szerepel az áramkörben. Amikor áram fut végig rajta, a feszültség mértéke szerint felhevül. A felhevült, forró huzal vágja a nikecellt, XPS-t és a többi habosított műanyagot. A feszültségszabályozó azért jó, mert a különböző habosított műanyagokhoz eltérő hőmérsékletű huzal kell a szép vágás eléréséhez. Iderakok még egy videót az első vágási próbáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése