Menü

2007-01-13

Kilenc fok hajnalban

Mintha tavasz lenne. Kilenc fok hajnalban. Friss szellő játszadozik a szemben lévő fák ágain, majd felkap egy valaki által megúnt reklámprospektust s távolabb az aszfaltra helyezi finoman. Lassan érkezik a megszokott busz, rajta már látásból ismert emberek. Látszik már a hétvégék tervezgetése egyes arcokon, s a hét fáradalmai is nyomot hagytak itt ott.
A buszvezető talán saját magával versenyezve száguld a végállomás felé, pedig beérve soha sincs kockás zászló, csupán egy újabb kör. A célállomáson a szokásos gyaloglóverseny kezdődik a leszálló utasok között. Ki ki saját vehemenciája által diktált ütemben lépdel a metrólejárat felé. Van aki rohan. Talán önmagát akarja utolérni. 

A metró álmosan kúszik alagútbörtönében. Az unalmas zötykölődést egy illuminált fiatalember töri csak meg, kezében egy doboz sörrel és égő cigarettával. Körbenéz, hangosan elnézést kér minden kedves utastól és barátságosan tájékoztat mindenkit arról, hogy ez az utolsó szál cigije. Választ nem vár. Fura. Fura, hogy az emberek nem néznek rá és nem néznek egymásra sem. Úgy tűnik mindenki kis kapszulába bújva ül az üléseken s fejben valahol máshol jár. 

A Nyugatinál már látszik, hogy ébred a város, bár még sötét van. A forgalom egyre nő. Az időoszlopon a kijelző fáradhatatlanul mutatja a percek múlását. Egy hajléktalan vív artikulátlan szócsatát társával a villamosmegállóban munkába igyekvők között. Hopp, a társa egy lökéssel végetvet az érthetetlen verbális kötözködésnek és a felpaprikázott ember hanyatt landol a kövezeten. A hosszú sárga kígyó hangtalanul fékez a megállóban és már robog is a Király utca irányába. Arcom a kirakatok fényében fürdik, ahogy az ablakon kitekintve elsuhannak előttem az épületek. 

Még mindig sötét van. A Király utcában álmosan ébredeznek a kis élelmiszerboltok. Pár ember lépdel csak a flaszteren, tekintetüket a járdára szegezve. Piros troli fékez a megállónál, majd utasokat váltva folytatja útját. Már látszanak a kórház előtt várakozó emberek, lassan megérkezem. Vajon ma kit sodor a sors kezeim alá, hogy segítsek? Majd kiderül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése