Menü

2005. június 9., csütörtök

Történések

A mai nap egy kissé hűvösen kezdődött. Később persze kiderült, hogy úgy is végződik. A szokásos lazasággal keltem, a reggeli KV+cigi párost félkómában a gépem előtt meditálva költöttem el. Aztán kinéztem az ablakon.

A sötétségen kívül a nedves flaszteren sűrűn csattanó eső tűnt fel. Gyors számítások fejben - farmerdzseki elég lesz, kitart a buszmegállóig. Kitartottam. A buszon nem lehetett sehová lépni a sok lehervasztott csöpögő esernyőtől. No meg ugye az a sok unott, álmos droid tekintet... brrr. A busz a szokott tempójában zötykölődött az átlagosnál nagyobb utaslétszámmal telítve. Ma reggel is szokásához híven jött az első ajtótól a másodikhoz leszállni a diplomatatáskás férfi a megállójához közeledvén.

A diplomatatáskás férfi nem buszozik egyedül. Mindig jön vele a felesége is, aki szigorúan és lényegretörően az első ajtónál utazik. A diplomatatáskás férfi pedig ott áll mellette. A nő egy megállóval előbb száll le a buszról, miután aznapra érzékeny búcsúcsókot váltanak. Érdekes, nem mai gyerekek már. A diplomatatáskás férfi ezek után akkurátusan megvárja, míg a busz mozgásba lendül. Ekkor aggódva körülnéz, felméri az akadályokat, majd bocsánatkéró tekintettel, elindul a második ajtó felé. Amikor nagyon tömött a busz, ezt a kis kanosszát akkor sem hagyja ki soha. Csípem az ilyen mániákus embereket. Már csak azért is, mert én munkába menet mindig a második ajtóhoz ragaszkodom :)

Szóval ma is jött a diplomatatáskás férfi és leszállt a megállójánál.

Busz bolyong tovább a city kijelölt nyomvonalán. A következő megállónál egy kicsit felráztak az események. A második ajtónál felszállt egy nő, akin a dzsekije alatt egy érdekes V szabású felsőrész volt. Az eső hatására, vagy csak úgy alapból nagy lendülettel szállt e fel, ezt nem tudom megítélni. Jött, felszökelt a lépcsőkön, de a lendülettől az egyik melle kibukott a felsőből. No nem jött zavarba, laza elegáns mozdulattal visszaigazgatta a felsőrész alá a megfelelő helyre. Olyan 40-es nő lehetett, aki nagyon jól tartja magát. A melle sem volt rossz. Fel is rázódtam egy kissé :)

Busz haladt tovább, az eső esett. Még az előbbi események hatása alatt állva távolból hallottam megcsörrenni a telefonomat. Talán fel kellene vennem. Igen. Kolléganőm kért cigaretta beszállítást e korai időpontban, ha már úgysincs jobb dolgom, mint munkába menni. Lassan a végállomáshoz érkezett a busz. Leszállás, és elkezdődött a szokásos tömeges versenygyaloglás a metrólejárat irányába.

A metró területére érve örömmel konstallálom, hogy a METRO című ingyenes napilap-pótlék lenyúlására szakosodott nyugdíjas akciócsoport ma is éberen várja a szállítót. Sőt mintha a létszámuk is nőtt volna. Most vagy az eső miatt van ez, vagy ide szervezték a nyugdíjas találkozójukat is... Egyébként eszméletlenül jól szervezett ez a brigád. A szállító egyszerűen nem is tudja behelyezni az általa kihordott nyomdai selejtet az áru elhelyezésére kialakított tárolószerkezetbe. Ezek a papírhiénák egyből lenyúlják a cuccot. A pláne az egészben, hogy rácsapnak, de még soha nem láttam egy kiadványt sem a földre hullani.

A metrón utazva gyorsan végigfutottam a szokásos reggeli internetes híroldalaim tartalmát, no és amit érdekesnek találtam, gyorsan el is olvastam. Leszállás.

A metróállomásról kilépve a szokásos kora reggeli roma nőket láttam a tömegben, amint - szerintem a család többi tagja által valahonnan, valamilyen módon elszocializált - ruházati termékeket próbálják meg nagy műgonddal elsütni a kedves utazó közönségnek. Tevékenységük során komoly radarkontrollt folytatva, folyamatosan kutatva a rendőrnek látszó egyének felderítésére, kiszűrésére.

Az aluljáróban a szokásos társasági élet folyt. Melósok trafikos sorbanállást végeztek hosszú tömött sorokban a szokásos reggeli automatás kávéjuk és kispalackokba töltött stampójuk beszerzése és elfogyasztása céljából. A sarkon lévő zöldséges ma reggel is alpári trágár módon szapulta a kulimunkását. A lépcsőfeljárónál az aluljáró leltárba vett hajléktalanja pedig csendesen tette azt, amit már ki tudja mióta tesz minden reggel.

Kiléptem az aluljáróból az esőre, számban a szokásos cigarettámmal s elindultam a melóhely irányába.

Melóhelyen sok érdekes dolog nem történt azon kívül, hogy a négynapos adatmanipulációm eredményeit kielemezve megállapítottam, hogy elérve a vezetés által kívánt eredmény.

Munka után hazafelé a telefonomra feltöltött regényt olvasgattam. Sajnos korábban nem volt szerencsém elolvasni a Zabhegyező című regényt. Most legalább kitölttem vele az unalmas tömegközlekedési zötykölődést.

Ez a nap is eltelt. Legalábbis a hivatalos része. Az eső még mindig szemerkélt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése