A reggel szokásosan indult. Gyerek ébresztése, ágyból kiimádkozása. Nem kimondottan lelkesen bandukolt el a suli felé. Persze ki az, aki ilyen reggeli dög melegben rohanna az iskolába.

A délelőtt folyamán különféle anyagokat olvasgattam, némelyiket a monitoron keresztül, más doksikat kinyomtattam, később jók lesznek még valamire.

Aztán összepakoltam a kamerát, statívot, az akksikat ellenőriztem és beélesítettem a fényképezőgépet is. Közben mobilon keresztül monitoroztam a híreket. TMRSZ kapcsán keresett egy újságíró, válaszokat adtam kérdéseire és közben magamban találgattam, vajon ő is azok közé tartozik, akik a szakszervezet lejáratásán munkálkodnak serényen. Majd kiderül. Az igazság mindig kiderül, csupán idő kérdése. Igazából azért keresett, mert a hírügynökségük nem tud megjelenni a délutáni eseményen. Nincs rá kapacitásuk. Természetesen a feltett kérdéseire így nem tudtam maradéktalanul válaszolni, de felajánlottam részére egy találkozást, hogy valóban megismerhesse érdekvédelmi tevékenységünket.

A beszélgetést követően útnak indultam. A Pozsonyi úton lévő irodánkba mentem. Iparkodtam időben odaérni, mert nem szeretem a pontatlanságot. Ma amúgy egy nagy port kavaró együttműködési megállapodás aláírására került sor 14 órakor. A nagy por a magyar politikai élet bilijében keveredett fel. Az ok pedig a Jobbik. Azért a Jobbik, mert velük kötött szakszervezetünk egy kizárólag szakmai alapokon nyugvó együttműködési megállapodást. A nyavajgók, mármint pártok még válaszolni is lusták voltak megkeresésünkre. Ők úgy látszik mást akarnak, normális rendet tuti nem. Gondolom ezért nem kezdtek el anno a megküldött tervezet kapcsán még egyeztetni, finomítani a dolgokon, vagy álláspontokat közelíteni. Megtehették volna, de nem tették. Egyszerűbb riogatni, visongani és politizálással vádolni azokat, akik az érdekeik, munkakörülményeik javítása céljából összefognak. Ja kérem politizálás! Mi nem az? Hiszen ha lemegyek a boltba és látom, hogy megdrágult a kaja, ezt szóvá teszem az is politika. A drágább üzemanyag szintén az. Politika az is, mennyibe kerül a gyerek iskolája, a lakás rezsije, mi van az utcákon és azon túl. Szinte alig van valami, ami nem hozható össze a politikával, a parlamenti padsorokban helyet foglaló – állítólag bennünket, csóró polgárokat, érdekeinket képviselő – képviselőkkel és tevékenységükkel. Persze mostanság alapvetően elég negatív jelzőkkel illetve.
Nos a Jobbik válaszolt és felvállalta az együttműködést is. Elnökük Vona Gábor a szakszervezet elnökével Both Lászlóval és főtitkárával Szima Judittal aláírták az együttműködési megállapodást. Én meg videóztam és fényképeztem sok más hivatásos fotóssal és tévéstábbal egyetemben.

Az eseményt követően haza siettem, mert mennem kellett a már kedvencemnek számító fogorvosomhoz (már, ha ilyet lehet e egyáltalán mondani). Varratszedés volt a műsorszám, mára elég volt ennyi a dolgokból. Utána még beszélgettünk egy kicsit, szidtuk a rendszert, majd megállapodtunk a következő időpontban.

Közben kaptam egy hangposta üzenetet is. A Katonai Bíróság értesített, hogy ne fáradjak be a huszonvalahányadikai tárgyalásra, melyre tanúként beidéztek, mivel a tárgyalás elmarad. Mondjuk ez a telefonálgatás azért elég gáz. Ismeretlen számról, aztán az üzenetben megadnak egy mobil számot, hogy ha kérdésem lenne… Mi alapján kellene nekem ezt elhinnem? Komolyan röhejes, hogy manapság már ennyire leadták a hivatalok. Semmi hivatalos levél, bélyegző… Áá mindegy, az ő bajuk.

A hazaérésemet követően megtekintettem a TMRSZ honlapján a korábban említett eseményről szóló híradást és elkezdtem figyelni a beérkező reagálásokat. Jó móka. Érdekes megfigyelni és megtippelni, mikor esik be egy egy provokátor, mit mond, mit és hogyan reagálnak rá a többiek. Sokszor elgondolkodom azon, vajon mi hajtja ezeket a provokatőr embereket. A pénz? A kötelességtudat? A zsarolás? Netán valamilyen babérokra pályáznak? Érdekes lenne egyszer valamelyikről megtudni kinek és pontosan miért tette azt, amit tett. Végül is mindegy, szánalmas dolog és szánnivaló emberek.

Most itt ülök a teraszon. A forgalom lecsendesedett. A levegő kellemesen hűs. A szemközti erdő életre kelt, különféle rovarok muzsikálnak. Időnként valamilyen madarak csicseregnek bele a rovarkoncertbe. Az erkély előtt denevérek suhannak el kerregő-kattogó hangokat hallatva, miközben lepkéket és szúnyogokat vadásznak le a sötétben. Szusszanok egyet és kíváncsian várom, hogy mit hoz a holnap.