Kemény volt a mai napom. Reggel 6-kor már alportált tákoltam a melóhelyen és szinte egész nap töltöttem fel az alportállal kapcsolatos nyakamba zúdított anyaghegyeket. Persze nem csak ennyiből állt a napom.

Egyeztetéseket folytattam a portálrendszerünk pár technikai részletéről, hibajavításokról és új igények kapcsán végrehajtandó fejlesztési munkákról a külső fejlesztők képviselőivel.
A munka mellett szimultánban vitt további projektek kapcsán is rengeteg nyomulni valóm akadt. Holnap – még egy decemberi megrendelés kapcsán – beszállítást várok. Végre megérkeznek a  készülő stúdió első berendezései. Természetesen ennek időpontját a beszállítást végzőkkel és a cég bevételezést végző kollégáival is egyeztetnem kellett. Egyenlőre úgy néz ki a dolog minden a tervek szerint halad.

Végre megérkezett a pénzem is a számlámra. Nagyon vártam, mert pár könyvet ki kell csengetnem.
Mostanában szinte csak szakkönyveket olvasok. Még egy hét és remélhetőleg az eredményes vizsgát követően ráérek időt szakítani más jellegű olvasmányokra is.

Hókirálynő feltehetőleg elutazott, vagy csak nem láttam a sok meló miatt. Az ő blogja még egy kis reszelésre vár. Pedig a sebtében elvégzett eredménynek is mennyire örült. Ez jólesett nekem is.

A metrón hazafele a tankönyvet pörgettem. Olvastam az ellenőrző kérdéseket és próbáltam valamennyire megadni a helyes választ. Azért jó lenne, ha minden kérdést könnyedén megértenék, de sajna angolul nehézkes. Egyszer már tényleg neki kellene veselkednem az angolnak.

Ez volt az elmúlt hónapban az első nap, hogy normális időben értem haza. Teljesen furcsa feeling. Az utcán összefutottam a lányommal, aki láthatóan a gondolataiba merülve bandukolt hazafelé az iskolából. Persze mondanom se kell, kabát a kézben, csak egy pulcsiban lazán, komótosan sétált. Kapott is egy enyhe atyai dorgálást az időjárásról szóló előadás mellé. Még be sem tettük a lábunkat a lakásba, már jelezte, hogy valami abrakot kellene összeütni. Így aztán egyből meg is volt a hazaérést követő foglalatosságom. Természetesen a kajakészítést követően a romeltakarítás is rám várt.

Aztán nekiveselkedtem az FCP6-nak. Muszáj keményre vennem a témát. Még át kell rágnom magam 500 oldalnyi tananyagon és természetesen gyakorolni, gyakorolni. Bízom benne, hogy meg lesz a gyümölcse. Szerencse, hogy érdekes és komolyan érdeklődöm a téma iránt. Így kevésbé érzem leterhelőnek.

Holnap szeretnék fényképeket is készíteni a cuccok átvételéről, mert elhatároztam, hogy a teljes stúdió projektet megörökítem és ledokumentálom. Az akksikat gyorsan fel is tettem a töltőre. Remélem a hajnali buszra rohanás közepette nem fogom itthonfelejteni. Pedig időnként megesik.

Na most még egy kicsit nyúzom az FCP-t. Holnap megpróbálok jelentkezni egy kis beszámolóval.