Zaklatott hétvége után, most egy kis szusszanás és öröm. Ma volt az Apple Certified Pro – Final Cut 6 – Level 1 vizsgám. Nem ugrom ekkorát az időben. Szóval a hétvégére beterveztem a nagy tanulás prodzsektet. Na ez éppen nem jött össze.

Az események péntek délután kezdődtek. Lementem a kocsihoz, mert karácsony óta a parkolóban vesztegelt. Mondanom sem kell az akksit szedhettem ki egy kis töltés céljából. Pumpáltam a jobb hátsó gumiba egy kis levegőt. Majd nekiveselkedtem a berohadt bal hátsó fékdob reparálásának. Mielőtt még bárki arra gondolna, hogy biztos valami régi tragacson molyoltam, cáfolom. Nem régi és nem tragacs, csak egy Wagon R+, amit a fene tudja milyen okból kifolyólag hagytam úgy karácsonykor a parkolóhelyén, hogy behúzva hagytam a kéziféket (pedig nem szokásom). Mindegy, az eredménye meglett. Szerelhettem. Persze utálok kocsit szerelni. Szerencsém volt, jött az egyik szomszédom, aki viszont ért is a dolgokhoz, meg szeret is szerelni. Így mire besötétedett, sikeredett lekapni a fékdobot és szembesülni azzal, hogy a szombat reggelt valami autóalkatrész kereskedésben fogom kezdeni. Már ha szeretném használni a kocsit. Hát persze. A szomszéd biztosított afelől, hogy szombat délben ráér és segít végrehajtani a műtétet. Konkrétan fékbetétcserére van szükség.

Szombat reggel 9-kor bringára pattantam és esőben eltekertem megvásárolni az alkatrészt. Sikeredett. Délben rendben jött is a szomszéd és délutánra sikerült végeznünk. Aztán a gyerekkel az időközben feltöltött akkumulátort beszereltük és elmentünk tesztelni a szerelés eredményét. Jól sikerült a műtét. Gyorsan megcéloztuk a közeli benzinkutat, nyomattam egy kis levegőt a kerekekbe, majd vágta az egyik bevásárló központba és jól megraktuk a kosarat. Tudván, hogy kocsival könnyebb cipekedni. Így aztán a szombatnak lőttek tanulás szempontjából. Persze este egy kicsit sikeredett foglalkozni a tananyaggal, de addigra rendesen el voltam zsibbadva.

Vasárnap délelőtt népszavazás volt a fontos program. Aztán ebéd készítés, majd délután nekiültem a tanulásnak. Persze jött a lányom, hogy konvertáljak már neki valami filmet. Persze mit meg nem tesz egy apa a lányának. Miközben a konvertálás futott, elkezdtem nyomonkövetni a népszavazás állását. Aztán meg a pártok nyilatkozatait.

Kár volt, csak feldühítettem magam azon, amit a hazugság kormányzója mondott. Naná, hogy most, hogy az a felelőtlen több, mint 3 millió polgár az igen-t ikszelte be, így most majd mindenki adó formájában fog fizetni, hogy ne kelljen 300 pénzt tejelni vizitdíjra, meg no tandíj. TÉVEDÉS és TÉVES duma! Avagy lárifári. Eddig is minden tisztességes-  jövedelemadót és TB-t befizető – országlakó adó formájában fizette ezeket. Az állam azért szedi az adót, hogy alapvetően finanszírozza belőle azokat a szolgáltatásokat, amelyek biztosítása az állam feladata. Többek közt ide tartozik az egészségügy és az oktatás is.

Későn dőltem ágynak. Ma reggel felkeltem a vekkerre, de vissza is aludtam. Borzalmas volt a második ébredés. Ránéztem az órára és örültem, hogy a hétvégén megcsináltuk a kocsit. Gyors öltözködés, cuccok táskába hajítását követően már rajtoltam is a cégbe. A nagyobb forgalom ellenére is sikerült beérnem jó időben. A melóhelyen aztán úgy döntöttem, hogy munka ide, munka oda, mégiscsak ma vizsgázom. Így aztán átlapoztam a 600 oldalas tankönyvet. Próbáltam azon részeket áttekinteni ismételten, amelyekről kevésbé ugrottak be a dolgok. Olyan fél egy táján rámjött egy nagy vizsgadrukk. El is indultam vizsgázni.

14-kor kezdődött a vizsga, előbb a szükséges regisztrációs dolgokkal. Miután ezen túlestünk, kezdetét vette a vizsga. 1 óra 30 perc 80 kérdés. Teszt angol nyelven. Bíztató volt, hogy 80%-ig bukta. Kimondottan doppingolt az a szituáció, hogy igazából nem sokat, sőt(!) szinte semmit nem tudok angolul. Még jó, hogy a tankönyv is angol nyelven volt és a vágó program előtt görnyedve sok dolgot átvettem a könyvből, közben kisilabizálva, mikor mit és hogyan használnak a dolgok elnevezésére és leírására.

A lényeg a lényeg, kb 13 percem maradt a rendelkezésemre álló időből. Döntöttem. Miután minden kérdésre megadtam a saját válaszaimat, – nem volt értelme tovább görcsölni- befejeztem a vizsgát. Kaptam az arcomba a monitoron nemsokára egy kimutatást. Éééééééééés az eredményt. Sikerült! Si-ke-rü-lt! Biztosan? Nemsokára megérkezett a postafiókomba mail útján is a visszaigazolás:

“Congratulations! You have passed this exam. You are now an Apple Certified Pro – Final Cut 6 – Level 1″

Szóval nem volt hiába azt a sok energiát ráfordítani. Kb 2 hét alatt ideér majd az oklevél is. Azt hiszem erre büszke leszek. Most csak szusszanok egyet, aztán elkezdem az FCP témát írkálni.