Nem vagyok fotós. Alapvetően jobban kedvelem a videót. Korábban vettem egy teljesen gagyi és olcsó digitális gépet. Egy Kodak EasyShare CX7300-ast. Remélem a fotós lelkületűek most a szívükhöz kapnak.

 

Igazából csak azért vásároltam, hogy néha klikk-klikk valamiről legyen fényképem is. A másik szempont az volt, hogy bátran a gyerek kezébe adhassam és én ne kapjak a szívemhez, ha például leejti.

Szóval ezzel a kis értéktelen, sokak szemében kacat géppel fényképezgettem, ha épp volt hozzá kedvem. Készült is jópár családi fotó, meg más dolgokról is természetesen. Nos ez a kis készülék a maga kemény 3,2 megapixeles teljesítményével szépen szolgált idáig. Sajnos beadta az elektronikája a kulcsot. Akármilyen jó akkut, vagy elemet tettem bele, bekapcsolást követően csak nyikkant egyet és kész. Mintha lemerült elemeket tettem volna bele.

Persze mondanom sem kell egyből éreztem a fényképezés hiányát. Mit is lehetne csinálni január 3-án, mint gyorsan túrni a netet, mert az ember úgy érzi, digitális fényképező nélkül nem is élet az élet. Természetesen nem szándékoztam sok pénzt költeni erre a dologra. Irány a Vatera és megnézve a digitális fényképezőgépeket, találtam is egy Canon PowerShot A400-as gépet, ami elfogadható áron volt és már épp a licitálás vége felé járt az üzletelés.

Izgalommal szálltam be a licitálásba – persze nem ész nélkül – és a jó időben beküldött (éjfél tájéka) licitemmel zárult az árverés. Így aztán az eladóval történt egyeztetést követően ma vehettem át szerzeményemet. Az eladó teljesen korrekt volt, a gép jó állapotban, minden tartozékával, dobozával, egy ajándék tokkal és egy 512MB-os SD Carddal került a tulajdonomba.

A géppel megismerkedtem és most már nincs akadálya annak, hogy ismét normális képekkel tudjam feldobni írásaimat, no meg a galériát.
Persze ehhez írni is kellene. Majd erőt veszek magamon és szorítok rá időt. Valami képet pedig töltök fel a gépről is.